„Amit hallok, azt elfelejtem,
Amit látok, arra emlékszem,
Amit teszek, azt megértem.”
(Konfuciusz, i.e. 500)
A TAPASZTALATI TANULÁSRÓL
A tapasztalati tanulás olyan irányzatok közös módszertani alapja, mint az
- élménypedagógia vagy tapasztalati oktatás (Experiential Education, Erlebnispädagogik),
- a vadon- és kalandterápia (Wilderness-, Adventure Therapy, Erlebnistherapie)
- illetve a szervezetfejlesztésben, vezetőképzésben, készségfejlesztésben is használt tapasztalati tanulás alapú tréningek.
A tapasztalati tanulás modelljét David Kolb alkotta meg az 1970-es évek elején, gyakorlati alapjait pedig a hazánkban kevésbé, ám Nyugat-Európában és a tengerentúlon jól ismert és nagyra becsült Kurt Hahn dolgozta ki, az 1920-as években. Az akkori társadalom és oktatás kritikájára adott válaszként fogalmazta meg „támogató terápiáját”, mely eredetileg pedagógiai módszertanként, „iskolaként” valósult meg, majd később hódított teret és adaptálódott a felnőttképzés, illetve a szocio- és pszichoterápia területeire is.
Kolb megfogalmazása szerint: „a tapasztalati tanulás egy olyan folyamat, mely során a tudás a tapasztalat átalakulása által jön létre.
Kolb a tapasztalati tanulás modelljében négy lépést határozott meg:
- Az első a konkrét tapasztalás,
- a második a tapasztalás megfigyelése és ezen megfigyelések visszajelzése,
- a harmadik a visszajelzéseken alapuló absztrakt koncepciók kialakítása (azaz a tanuló témájával, működésével strukturális hasonlóságot mutató elemek és minták kiemelése és a kívánt változás eléréséhez szükséges módosítások meghatározása),
- a negyedik pedig ezeknek a koncepcióknak a próbája és alkalmazása.
Ezen lépések körkörös ismétlése által egy spirálszerű fejlődés megteremtésére nyílik lehetőség.
Hahn, aki a görög klasszikus és a modern humanista filozófusok hatásai által formálta szemléletét, a korai XX. század társadalmának „romlását” párhuzamba állította a kor ifjúságának jellemzőivel:
- az erőnlét romlása
- a kezdeményezés és a vállalkozó szellem romlása
- az emlékezet és a képzelőerő romlása
- a társas készségek és a gondoskodás romlása
- az önfegyelem romlása
- a könyörületesség eltűnése.
Véleménye szerint a „társadalom terápiája” a fiatalok számára követendő tevékenységek alapján állítható össze, melyek legfontosabb elemei a következők:
- az erőnléti tréning: a saját magunkkal való megküzdés, a szellem fegyelmének és elszántságának edzése a testen keresztül
- a művészeti/alkotó projektekben való részvétel: kézművesség, kézügyesség, készségek fejlesztése
- az expedíciók: tengeren vagy szárazföldön, hosszan tartó fizikailag és szellemileg is megterhelő, kalandos kihívásokba bocsátkozás
- a szociális szolgálat: mások segítése, önkéntesség, elsősegély nyújtása.
Az amerikai székhelyű Association for Experiential Education (AEE), mint a módszertan egyik világ-vezető szervezete, a következő definiciót alkalmazza a tapasztalati tanulás alapú folyamatokra (Experiential Education):
“egy filozófia, mely számos módszertant foglal magába, melyekben a képzők a tanulókkal a tudás növelése, a készségek fejlesztése, az értékek tisztázása és a saját közösség számára fontos hozzájárulás képességének fejlesztése céljával tudatosan dolgoznak direkt tapasztalással és fókuszált visszajelzéssel.”
ABOUT EXPERIENTIAL LEARNING
Experiential learning is the common methodological base of approaches such as:
- Experiential Education, Erlebnispädagogik,
- Wilderness-, Adventure Therapy, Erlebnistherapie,
- And experiential learning based trainings used in organizational, leadership and skills development.
The model of experiential learning was created by David Kolb at the beginning of 1970’s and its practical basis was developed by Kurt Hahn in the 1920s. He created his “supportive therapy” as a criticism against the society and education of his day. Originally it was an educational methodology, a “school”, and later it gained ground – and got adapted to – in the field of adult education, and socio- and psychotherapy.
According to Kolb “experiential learning is a process in which knowledge is formed by a transformation of experience”.
Kolb established four steps in his experiential learning theory model:
- The first is the concrete experience,
- The second is the reflective observation of this experience,
- The third is the abstract conceptualization (highlighting the elements and patterns that show structural similarities with the subject or operation of the learner, and determine the necessary changes to achieve the desired result),
- The fourth is active experimentation,
With the cyclical repetition of these steps a spiral-like development can be achieved.
Hahn, whose approach was formed by classical Greek and modern humanistic philosophy, drew a parallel between the “deterioration” of XX. century society with the characteristics of the youth of that era:
- The deterioration of fitness
- A decrease in initiative and the deterioration of entrepreneurship
- The deterioration of memory and imagination
- The deterioration of social skills and caring for each other
- The deterioration of self-discipline
- The disappearance of compassion.
According to him, the “therapy for the society” can be put together based on the same principles as described for the young people:
- Fitness training: combating ourselves, developing the mental discipline and willpower through physical exercise
- Participating in artistic/creative projects: handicrafts, developing dexterity
- Expedition: at sea or on land. Long, physically and mentally challenging, adventurous undertakings
- Social service: helping others, volunteering, providing first-aid
The U.S. based Association for Experiential Education (AEE) – one of the leading organization of the method – defines Experiential Education based processes as follows:
“a philosophy that includes a lot of different methodologies, in which the trainers work together with the learners with the purpose of increasing knowledge, developing skills, clarifying values and developing the skills to contribute to their own community – all this based on direct experience and focused reflection.”