ÖSVÉNY #1 – 2015
TAPASZTALATI TANULÁS KONFERENCIA
LETÖLTHETŐ PROGRAMFÜZET – ÖSVÉNY MAGYAR TAPASZTALATI TANULÁS KONFERENCIA 2015
2015 júniusában régi álmunk vált valóra ennek az eseménynek a jóvoltából: sok izgalmas külföldi konferencia és képzés után végre eljött az ideje, hogy itthon, SAJÁT KÖREINKBEN is lehetőség nyílt találkozni, tapasztalni, reflektálni és tanulni. Arról ami összeköt bennünket: magáról a tapasztalati tanulásról.
Reményeink beteljesedtek: nagyon különböző szakemberek töltöttek együtt három izgalmas napot, azzal a szándékkal, hogy megismerjék egymást, hogy valamit tanuljanak magukról és lehetőség szerint kapcsolatba kerüljenek a természettel is.
Mi volt az első Ösvény Konferencia célja?
– Nemzetközi és hazai előadók, szakemberek közreműködésével széles körben bemutatni a módszertant és annak alkalmazásait a magyar szakmai közönségnek, döntéshozóknak, érdeklődőknek.
– Tapasztalati tanulással foglalkozó, azt alkalmazó szakemberek bemutatkozása, kapcsolatépítése, eszmecseréje, szakmai kérdések, (például a szakma jövőképének) megvitatása, szakemberek továbbképzése.
– Együttműködések kialakításának támogatása és közösségi célú, demokratikus értékeket képviselő párbeszédek kezdeményezése.
– Hagyományteremtés – évente ismétlődő konferencia-sorozat elindítása.
Kinek szólt a konferencia?
Mindenkinek, aki szeretné megismerni a tapasztalati tanulás elméletét és gyakorlatát vagy aki számára fontos, hogy a folyamat értékei mentén dolgozzon egyénekkel vagy csoportokkal.
A leginkább érintett szakmacsoportok: pedagógusok, szervezetfejlesztési tanácsadók, trénerek, coachok, outdoor trénerek, pszichológusok, terapeuták, szociális szakemberek, magas-kötélpálya instruktorok, tábori vezetők, képzők és más, emberekkel foglalkozó szakemberek.
A konferencia munkanyelve: MAGYAR.
A külföldi előadókat tolmácsok segítették.
ÖSVÉNY #1 KONFERENCIA PLENÁRIS (KEYNOTE) ELŐADÓI
T. Martin Ringer
|
Prof. Dr. Christine Lynn Norton
|
Prof. Dr. F.Hartmut Paffrath
|
Prof. Dr. Günter Amesberger
|
Boros András
|
Szabó Gábor Timur
|
Szabadság és alkalmazkodás
A felnőtt – többek között – abban különbözik a gyerektől, hogy régebben van már a Földön, és “Ő tudja”, hogy mennek itt a dolgok. Ezt meg is tanítja a gyereknek, hogyan kell fogat mosni, vagy hogyan kell szépen köszönni a szomszéd néninek. De például hogyan tanítja meg fára mászni vagy önfeledten rohangálni? Talán épp a gyerek tudja ezekre megtanítani az okos felnőttet? Egy dologban azonban biztosan nem különbözik egy két éves, meg egy hetvenkét éves: emberségben épp ugyanazt a tiszteletet érdemlik egymástól, mint a többi akárhány évestől. Ilyen tisztelet a másik SZABADSÁGának a tisztelete – bármi legyen is az.
No de felmerül a kérdés: mit ér a szabadság egyedül? Ha nem egyedül utazunk el nyaralni, biztos, hogy a másik majd múzeumba szeretne menni, mi meg inkább napoznánk a tengerparton. Akkor most mi legyen? Önmagunkat feladva alkalmazkodjunk vagy a nagy független szabadságunkban elmagányosodjunk?…
Kurt Hahn pedagógiai ideálja olyan aktív résztvevő, önmaguk működésére tudatosan reflektáló polgárok nevelése, akik felelősséget vállalnak a tetteikért és saját szükségleteiket képesek a társadalom szükségleteivel összehangolva kielégíteni. Ez az ideál ma is érvényes, sőt követendő! Az egyén szabadságát tiszteletben tartó társadalom csak olyan emberekből épülhet fel, akik mások szabadságát és a közösen megalkotott szabályokat egyaránt elfogadják. Az egyén a saját szabadságát a közösen létrehozott szabályokon belül élheti meg, de az alapelvek tisztelete mellett tehet erőfeszítéseket azok konszenzusos megváltoztatására. Az állam mint a társadalom szabályozó szerve az alkalmazkodást várja el, általánosít, nem tudja kezelni a különbözőségeket, és mivel mindannyian végtelenül különbözőek vagyunk, ezért végeredményben az egyén szabadsága ellen hat. Az állam részéről az oktatás egységesítése, a terápiák és más segítő folyamatok protokollok szerinti szabályozása, a szervezeti kultúrák sablonok szerinti működtetése túlalkalmazkodásra kényszerítik mind az azt művelő szakembereket, mind a társadalom többségét. És mit tehet egy tapasztalati tanulás alapú módszerekkel dolgozó szakember ennek a kényes egyensúlynak a megteremtéséért, támogatásáért?
A modern, tapasztalati tanulás alapú programok a résztvevők aktív, cselekvő jelenlétén, a tapasztaltak sok szempontú visszajelzésén, a személyes és társas készségek fejlesztésén, végeredményben a résztevők önismeretének és felelősségvállalásának fejlesztésén keresztül a demokratikus működésre nevelnek.
Mindeközben szem előtt tartják a személyek egyéni szabadságának maximalizálása mellett, a társadalmat működtető rendszerekhez történő alkalmazkodást is.
Hogyan létezhet egyidejűleg a szabadság és alkalmazkodás az oktatásban, a mentális egészség-gondozásban és a profit-orientált szervezetek világában? Ennek a dilemmának a közös átgondolására hívunk minden érdeklődőt, neves külföldi és hazai szakemberek inspiráló és támogató jelenléte mellett.
Történeteink, népünk történetei, családunk történetei meghatároznak minket,meghatározzák vélt lehetőségeinket. Minden mai magyar család magában hordozza nemzedékek elszenvedett, de legtöbbször el nem ismert, meg nem értett fájdalmát, szenvedését. Minden mai magyar család magában hordozza az elkövetők meg nem bánt bűneit is. A fel nem dolgozott, meg nem bocsátott trauma bezár, elszigetel és végeredményben befejezi az erőszaktevő munkáját, hiszen lehetetlenné teszi a szabad, nyugodt életet, a növekedést, a fejlődést. Furcsa, de éppen az köt össze mindannyiunkat, ami elválaszt, és mivel ez a közös hazánk, így csak együtt mehetünk tovább.
Egymás felé kell fordulnunk, meg kell hallgatnunk amit a másik mond ahhoz, hogy mi is meghallgatást nyerjünk.
Fel kell szabadítanunk egymást azzal, hogy elismerjük egymás szenvedését, a magunkét nem helyezzük mások szenvedése elé, hogy elkezdünk együtt érezni a másikkal, mert “senki sem jókedvében hülye” és “mindenki úgy boldogul, ahogy tud”.
Szabadok együtt lehetünk, egyedül nem. Ha alkalmazkodunk, de nem hagyjuk magunkat elnyomni, ha szabadok vagyunk, de nem akarunk senkit elnyomni, akkor végre békében élhetünk. Meg kell tapasztalnunk magunkat, a határainkat, meg kell tapasztalnunk a másikat, meg kell tapasztalnunk az együttérzést, az egymásra utaltságot.
Mernünk kell tapasztalni, hogy felfedjük valós lehetőségeinket. Gyermekeinknek pedig meg kell adnunk ugyan ezt a lehetőséget: az élményeken, megéléseken át való tanulás örömét.
A tapasztalati tanulás alapú programok ebben segítenek minket ma, Magyarországon.
Information in English
This conference is a very special opportunity to revive, or even start the Hungarian Experiential Learning life – which is still in the early stage as during most of the the twentieth century we lived behind the “Iron Curtain” and the achievements of psychology, pedagogy, especially in the corporate world’s areas of the Western Schools were not able to gain any ground. There are only a few organizations and professionals who recognize themselves as experiential educators and we want to gather all of them and attract interested professionals from all professions listed above.
Our little professional society’s long term goal is to establish Experiential Learning as a method, and Experiential Education as a profession itself in Hungary. Our goal is to set the tradition of annual conferences.
To attract the audience and because of the lack of diversity in Hungarian EE practitioners we started to invite experts from abroad, mainly from Europe (UK, Germany, Belgium, Austria) and USA, Australia as well.
Our goal with this whole EL / EE movement in Hungary is among others the shift of educational culture and the possibility of raising a new generation of democratic thinkers, cooperative, tolerant and successful citizens, reaching back to the ideals of Kurt Hahn.
The Conference sections will cover the following topics:
– Experiential Learning – as a method, approach and attitude
– Theory and practice of
– Experiential Education
– Wilderness and Adventure Therapy
– Experiential learning-based organizational, leader – and skills development